Ez a lenyűgöző csendélet szín- és textúrák robbanását idézi, amely meghívja a nézőt, hogy merüljön el egy lenyűgöző virágkiállításban. A kompozíció gazdagon rendezett, a virágok rázúdulnak a természet bőségének ragyogó bemutatójához; minden szirom és levél gondosan részletezett, lehetővé téve, hogy szinte érezze a puhaságot és az illatokat, amelyek a levegőben lebegnek. Az elrendezés harmonikus virágkeveréket mutat; az élénk vörös és narancssárga mákvirágoktól és pünkösdi rózsáktól a különböző vadvirágok lágy fehér és sárga árnyalatain át, minden szín dinamikus kölcsönhatást teremt, amely magára vonja a tekintetet. E gazdag csokor nem csupán dísz; hívja elő a múló szépség érzését, különösen egy finom csiga jelenlétével, amely utal az idő múlására és az élet mulandóságára.

A művész mesterséges technikákat alkalmaz, amelyek nyilvánvalóak a színek rétegzésében és a precíz ecsetkezelésben, hogy megjelenítse a realizmust és egy adag fantáziát. A sötét háttér olyan vászonként szolgál, amely kiemeli ezeket a pompás virágokat, mintha az élet vibrálna. Minden virág lenyűgöző részletességgel van megörökítve, mégis egységes egységet képeznek, ünnepelve a természet szépségét a legteljesebb formájában. Ez a mű nem csupán ünnepség a szemeknek, hanem emlékeztet a bonyolult összefonódásokra az élet, a szépség és a múlandóság között, ami a barokk korszak csendéleteinek kiemelkedő jellemzője.