Ez a kifejező fekete-fehér metszet egy gyengéd pillanatot ragad meg két szerelmes között, akik szorosan egymáshoz bújva ülnek a lépcsőn egy nyugodt tó mellett, ahol hattyúk kecsesen úsznak. A művész mesterien alkalmazza a finom vonalvezetést és az árnyékolást, hogy életre keltse a buja növényzetet, a részletes virágkompozíciókat és a gazdagon díszített építészeti hátteret. A helyszín gazdagon díszített faragványokkal és egy nagy szobor vagy domborművel a falon, ami egy egzotikus, talán keleti vagy mitológiai palotára utal. Egy szolgálólány áll egy tálcával a kezében, nyugodt megjelenése finom narratív réteget ad a jelenetnek. A kompozíció egyensúlyt teremt az intimitás és a nagyszabásúság között; a szerelmesek közelsége gyönyörű kontrasztot alkot a tágas, díszes környezettel. A monokróm paletta fokozza a jelenet időtlen, álomszerű minőségét, és arra hívja meg a nézőt, hogy elmélyüljön a finom részletekben és a figurák közötti érzelmi kapcsolatban. Ez a mű romantikus fantáziát idéz meg, amelyben történelmi és kulturális gazdagság tükröződik, bemutatva az illusztrátor mesélőképességét és atmoszféra-teremtő tehetségét.