Ebben a lenyűgöző portréban a művész lágy ecsetvonásai intimitást és gyengédséget közvetítenek. A fiatal nő szinte álmodozónak tűnik, arca kissé elfordul a kontemplációban, látványos széles karimájú kalapban, amely élénk piros virágokkal és egy nagy fehér szalagtással van díszítve. Ez a kalap nemcsak keretezi törékeny vonásait, hanem kiemeli éteri minőségét is, arra ösztönözve a nézőt, hogy gondolkodjon a gondolatain. A ruha lágy anyagán bőségesen elhelyezett festék, amely körülfogja alakját, szinte egyesül a háttérrel, olyan folyékonyságot teremtve, amely élőnek és nyugodtnak érzi magát. A háttér, amelyet lágy zöldek és meleg barnák jellemeznek, finoman kontrasztál a világosabb öltözékével, az egész műben meleg fényt adva.

Ez a műalkotás egy olyan pillanatot ragad meg, amely úgy tűnik, hogy megakadt az időben - talán egy nyugodt délután a természetben vagy egy nyugodt pillanat a megfontolásra. A színpalettát lágy pasztellek és élénk virágfüzérek dominálják, amelyek nemcsak élettel töltik meg a darabot, hanem öröm és frissesség érzését is keltik. A tompított fény, ami az arcára esik, megvilágítja a lágy mosolyt, utalva a belső békére. Az impresszionista mozgalomból származó festmény tükrözi a művész képességét, hogy érzelmi mélységgel képes ragadni elillanó pillanatokat. A 19. század végi történelmi kontextus egyre növekvő megbecsülését hangsúlyozza a mindennapi élet szépsége iránt, és Renoir mestersége abban rejlik, hogy ünnepli az egyszerűségben felfedezett vonzerőt.