Szépia tónusokban egy páncélozott lovag ül egy hatalmas lovon; a ló, a lépés közepén megörökítve, enyhén felágaskodik, utalva egy akció pillanatára. A lovagot határozott vonásokkal jelenítik meg, kiemelve a páncél súlyát és az alak koncentrált intenzitását. A művész a fény és árnyék használata, ügyesen kivitelezve barna tintás mosásokkal, mélységérzetet és dinamizmust kölcsönöz a jelenetnek. A hátteret halvány vázlatok népesítik be, amelyek tágabb narratívára utalnak, és a kompozícióhoz egy érdekes réteg bonyolultságot adnak. A páncélozott figura dominanciája azonnal megragadja a néző szemét, varázslatos kontrasztot teremtve a textúrák és formák között.