Ebben a műalkotásban van valami igazán nyugodt; egy üstökös tölgyfa áll a táj hűséges őrzőjeként, ágai szélesre nyílnak, és menedéket kínálnak egy magányos pásztornak, aki a fa alatt pihen. A fa görcsös kérge és buja zöld levelei lenyűgöző részletességgel vannak megjelenítve, tükrözve a művész gondos technikáját és a természet iránti mély tiszteletét. A fa mögött folyók és lágy dombok simán a távolba húzódnak, a vonzó kék égbolt felé, ahol puha felhők lassan lebegnek, létrehozva egy olyan nyugodtság érzését, amely megragadja a lelked és arra invitál, hogy mély lélegzetet vegyél, és egyszerűen létezz.