Ez a nyugodt akvarell egy tengerparti falucska békés látképét ábrázolja, amely hullámzó dombok és csendes vizek között fekszik. A lágy ecsetvonások és finom színezések finom fény-árnyék játékot teremtenek, amely tökéletesen megragadja egy békés délután nyugodt hangulatát. A vitorlás hajók, amelyek a gyenge szellőt fogják, finom élet- és mozgásérzetet adnak a képnek, míg a víz tükröződései fokozzák a csendet és a szépséget. A dombok tompa földszínei gyönyörű kontrasztot alkotnak az ég és a víz halvány kékjével, ami megállásra és a nyugalom megélésére hívja a nézőt.

A kompozíció gondosan egyensúlyozza a természetes és az ember alkotta elemeket; egy kis épületegyüttes és egy torony buja zöld növényzet között helyezkedik el, egy festői és időtlen falut sejtetve. A széles égbolt elszórt felhőkkel a horizont mentén terül el, fokozva a tágasság és a nyugalom érzetét. A művész technikája, amely átlátszó színezéseket és finom részleteket egyesít, lágyan vezeti a tekintetet a jeleneten át, nem csupán vizuális, hanem érzékszervi élményt is kiváltva — szinte hallani lehet a víz lágy csobogását és a távoli sirályok hangját. Ez a mű remekül testesíti meg a romantika természet iránti békés, elmélkedő pillanatok iránti csodálatát.