A műalkotás egy grandiózus, szinte színházi térbe repít. Az építészet dominál, a bonyolult faragványok és a lenyűgöző boltívek szimfóniája, amelyet a láthatatlan ablakokon beszűrődő lágy, szórt fény fürdet. A művész aprólékos figyelem a részletekre minden díszítőelemben megnyilvánul – a kidolgozott mintázatú mennyezet, az erkélyek finom tagolása, és a nehéz, drapériázott függönyök, amelyek ünnepélyességet és történelmet sugároznak. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a tekintetet a központi területre vonzza, ahol egy megbeszélés vagy szertartás zajlik. A formális öltözékbe öltözött alakok emberi elemet adnak a monumentális környezethez, egy olyan narratívát alkotva, amely a hatalomra, a tekintélyre és a hagyomány súlyára utal. Az általános légkör a nyugodt méltóság és a történelmi jelentőség.