Ez a nyugtalanító metszet erős sötétség- és kétségbeesésérzetet közvetít egy komor, majdnem kísérteties kompozíció révén. A központi alak fekvő helyzetben van, egy papírdarabot szorongat, laza, kifejező vonalakkal és árnyékos textúrákkal megformázva. Körülötte kísérteties szellemek és töredezett arcok kavarganak, mintha kísértő emlékek vagy belső démonok lennének. A monokróm, tompa színpaletta fokozza a nyomasztó és sötét hangulatot, míg a szemcsés, zaklatott metszéstechnika növeli a nyugtalanító, rémálomszerű atmoszférát. A kompozíció mintha beleborulna a küzdő alakba, szinte elnyelve azt magányában és kínjában. Az alul kézzel írott „Nada. Ello dirá” mondat titokzatos, melankolikus kontextust ad, erősítve a csend vagy a válasz nélküli kiáltás érzését a káosz közepette.