Egy derűs jelenet bontakozik ki előttünk, finom érintéssel festve, amely csendet suttog. A mű egy hegyi tájat mutat be, egy lakóhellyel, amely egy sziklás szikla lábánál helyezkedik el. A művész mesterien használja a tintával való mosást, mélységet és atmoszférát teremtve; a hegyoldalak finoman elhalványulnak a távolba, tanúsítva a művész finom árnyalatait és szakértő ecsetkezelését. A színek visszafogottak, a föld és az ég tompított tónusai, amelyek a nyugalom és az időtlenség érzését idézik. A kompozíció kiegyensúlyozott, a sziklás képződmény erős függőleges elemet biztosít, ami ellentétben áll a távoli dombok lágy íveivel.