
Műértékelés
A mű egy derűs hegyi tájat mutat be, a csendes elmélkedés színhelyét. Egy kis, hagyományos pavilon veszélyesen egy szikla szélén áll, egy a sziklába vésett kanyargós lépcsővel kapcsolódik a nézőhöz. Belül egy alak, talán egy szerzetes, csendes meditációban ül, alakja kicsi a világ hatalmasságához képest. A művész tintamosási technikáinak használata a mélység és a légköri perspektíva érzetét kelti, a tekintetet a távoli, fogazott csúcsok felé irányítva, amelyek okker és szürke árnyalataiban jelennek meg lágyan. A kompozíció kiemeli az emberiség és a természet közötti kapcsolatot, a belső béke keresését sugallva a hatalmas hegyvidéki környezeten belül. A festmény szűkös részletei és finom ecsetvonásai a hagyományos kínai művészet jellemzői, a harmónia és az egyensúly érzését közvetítve.