Ebben a lenyűgöző darabban a székesegyház éterikus struktúrája méltóságteljesen emelkedik, aranyló fényben fürödve, amely egy másik világ érzését kelti. Az építészeti részletek lágy impresszionista ecsetvonásokba olvadnak; a nézőt egy olyan világba vonzza, ahol a vonalak elmosódnak és a valóság átalakul. Majdnem hallani lehet a szél suttogását, ahogy áttör a boltívek alatt, egy múltную, tisztelettudással teli történetet hozva magával. A textúrák gazdagon rétegzett, az életet pulzáló színfoltokkal. Az okker és tompa zöld árnyalatok uralják a palettát, álmélkodó ködöt teremtve, ami megszépíti a kő nagyságát.

Ahogy a fény játszik a felületen, megvilágítva az összetett szobrászati elemeket és boltíveket, egy olyan melegség jelenik meg, amely a megfontolásra invitál. Monet ecsetvonása az idő egy mulandó pillanatát sugallja, lehetővé téve a néző számára, hogy egy utazásba kezdjen az atmoszférában, és ne csak egy struktúrát figyeljen meg. Ez a mű a művész képességének tanúja, hogy megragadja egy hely esszenciáját, hangsúlyozva, hogy a székesegyház mit jelent, és hogyan is érezhető—örök reflektálás a természet szépségére és spiritualitására, mely arra hív minket, hogy álljunk meg és értékeljük a mindennapi élet varázsát.