Ez a műalkotás megragadja a vízililiomok bűbájos szépségét, amelyek egy nyugodt tavon lebegnek, élénk színeik csillognak a megnyugtató kék víz ellen. A művész, jellegzetes festésmódjával, álomszerű légkört teremt—minden ecsetvonás a természet nyugalmának titkait súgja. A liliomlevelek egy buja szőtteset alkotnak, finom ibolya és puha rózsaszín árnyalatokkal megszórva, meghívva a nézőket, hogy elveszjenek a színek ritmikus táncában. Ahogy a tekinteted vándorol a vásznon, a vonások folyékonynak tűnnek, akár a víz, közelítve egy nyugodt ölelés felé.

A napfény és a víz közötti ragyogó kölcsönhatás fokozza a mű érzelmi mélységét; minden vízililiom úgy tűnik, lélegzik, szinte élve, visszatükröződéseik és a finom ecsetvonások érzést keltenek az elmúlásról, emlékeztetve minket a természet múló szépségére. Zűrzavaros időszakban készült, a mű tanúskodik a szépség ellenállóságáról a káosz közepette. Monet zsenialitása nem csupán a témája vizuális lényegének megragadásában rejlik, hanem abban is, hogy érzelmi reakciót vált ki—látásmódja egy hétköznapi tavat egy béke szentélyévé alakít, megvilágítva a néző lelkét.