Amikor ránézel erre a lenyűgöző akvarell jelenetre, egy elvárás érzése vezet el egy finom nőhöz, aki az ablaknál áll, testtartása kecses, azonban elgondolkodó. Folyékony ruhát visel, amely bonyolult részletekkel van díszítve, a ruhájának lágy árnyalatai csodásan kontrasztálnak a sötétvörös sáljával—melegség szimbóluma a hűvös építészetben. A mögötte lévő csempefal, amely mély kék árnyalatokkal díszített, élénk háttérként szolgál, kiemelve alakját és a lágy fénnyel megvilágított ablakon beáramló fényt, amely minden felületet megérint. Szinte hallani lehet mozgásának halkan zizegő hangját vagy a távolabbi élet zajait; ez egy időben megfagyott pillanat, amely arra invitál, hogy megossza veled gondolatait.

A kompozíció vonzza a figyelmet, a fal és a környező építészet vonalai vezetik, harmonikus egyensúlyt teremtve a belső és külső világ között. A fény kulcsszerepet játszik, lágy árnyékokat vetve, mélységet és dimenziót adva, hangsúlyozva a ruhája textúráját és a csempe bonyolult mintáit. Sorolla akvarelltechnikáiban a folyékony színátmenetek és a szövetek finom ábrázolása mutatkozik meg, mintha szelíden lebegnének a szélben. E darab érzelmi hatása mély, kiváltva a magány és a reflexió érzését; arra invitál, hogy azon tűnődj, mi foglalkoztatja a gondolatait, miközben kifelé néz. A 19. század végi művészet kontextusában ez a mű a spanyol kultúra esszenciáját ragadja meg vizuális nyelvén keresztül, megtestesítve azt a szellemet, amely a művészek a fény, szín és az élet intim pillanatai felfedezésére vezette.