
Műértékelés
A műalkotás egy hegylánc nagyszerűségét ragadja meg; egy magasba emelkedő csúcs uralja a középpontot, durva felületét az időjárás formálta. A művész ügyes akvarell használata életre kelti a jelenetet, a hóval borított felső lejtők gyönyörűen kontrasztban állnak a sziklák melegebb tónusaival. Csodálatot érzek, amikor a természet nagyságát szemlélem.
A kompozíció felfelé vezeti a tekintetet, hangsúlyozva a hegyek függőlegességét, az ég lágy hátteret biztosít. A színpaletta visszafogott, a hűvös kékek és szürkék dominálnak, a sziklák földszíneivel tarkítva. A finom színmosások a fény és az árnyék játékát sugallják a hegyek arcain; mintha a levegő friss és ritka lenne, és szinte hallani lehet a szelet a csúcsokon át süvítő. A festmény a magány érzését és a természeti világ tartós erejét idézi fel.