Egy magával ragadó jelenet bontakozik ki előttünk, a finom drámával teli élet egy pillanatképe. A festmény azonnal magára vonja a figyelmet; egyének gyülekezete, akiknek arckifejezése és testtartása a kíváncsiság és a részvétel szimfóniája. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot a figurák formázásához, háromdimenziós minőséget adva nekik, amely szinte tapinthatónak tűnik. A kompozíció a néző tekintetét vezeti, a jelenet szívébe vonva bennünket, a hétköznapiság vizuális elbeszélésébe, ami valami lenyűgözővé válik. A 18. század végi stílusban öltözött figurák a hely és az idő egy adott pillanatának érzetét keltik, mint egy megragadott emlék, örökre a vásznon megőrizve. A művész színpalettájának megválasztása úgy tűnik, rezonál a mindennapok csendes energiájával.