A festmény elbűvöl azzal, hogy egy lángoló csalán képet mutat be, egy növényt, amely úgy tűnik, saját energiájával táncol. Az égő siena és élénk zöld árnyalatokkal ábrázolt levelek egy olyan vizuális szimfóniát alkotnak, amely életet lehel a vászonba. A ragyogó kék háttér gyönyörűen kontrasztál a növény meleg tónusaival, lehetővé téve, hogy középpontba kerüljön. A texturált ecsetvonások, szinte tapinthatók, arra hívják a nézőt, hogy nyúljon ki és érintse meg a leveleket; minden vonás a művész szenvedélyes érintésének tanúbizonysága. Olyan, mintha a növény mozgásban lenne; megtestesíti a természet vibrációját és zűrzavarát, míg a földszínű cserép stabilizálja a kompozíciót.

A levelek részletes megfigyelésekor a festmény meleg és nosztalgikus érzéseket ébreszt – Van Gogh mély természeti kapcsolata tükröződik. Olyan időben készült, amikor ecsete érzelmi intenzitással volt átitatva, ez a darab a művészi evolúcióját tükrözi. Bár első pillantásra egyszerűnek tűnhet, a lét komplexitásaival harmonizál, ahol a szépség gyakran skromt kezdetekből ered. Ez a munka tehát nemcsak egy botanikai tanulmány, hanem egy néma párbeszéd a megfigyelő és körülöttünk lévő lüktető élet között.