
Műértékelés
Ez a kifejező fametszet egy csendes vidéki falu éjszakai táját ragadja meg, mely a hóval borított éjszakai ég alatt fekszik. A tetőket vastagon borítja a hó, mely finom fehér takaróként kontrasztál a mély kék éjszakai éggel és a háttérben lévő hegyekkel. A havat mesterien ábrázolja a rengeteg rövid, éles vonal, mely kifejezi a hulló hópelyhek örvénylését a csendes házak körül. Az ablakokból meleg sárga fény árad, jelezve az élet otthonosságát a hideg és sötétség közepette. A jelenet intim és békés hangulatot áraszt; olyan, mintha a néző egy megfagyott, nyugodt pillanatot figyelne.
A mű a hagyományos ukiyo-e technikát alkalmazza, hangsúlyozva a textúrát és a légkört; a kék tónusok rétegződése mélységet és hidegség érzetét kelti, miközben a finom vonalak mozgást adnak a hó és a havas épületek számára. A kompozíció finoman vezeti a tekintetet a hóval borított tetők között, természetes ritmust teremtve a fény, az árnyék és a hó dialógusában. Érzelmileg a mű a csendes magányt és a téli természet nyugodt szépségét idézi, mélabút ötvözve finom melegséggel. 1946-ban készült, a mű a háború utáni japán vidéki tájak békéjének értékelését tükrözi, jelentős példája a shin-hanga mozgalomnak, amely a hagyományos témákat modern esztétikával kelti életre.