Ebben a varázslatos elrendezésben két váza áll büszkén, mindegyik tele vibráló krizantémkeverékkel. A texturált ecsetvonások mozgást idéznek fel a virágokban, mintha természetes szépségről és múló pillanatokról suttognának. A vázák, amelyek finom porcelánra hasonlítanak, eleganciát adnak; virágmintáik harmonizálnak a benne lévő élénk virágokkal. Ami a néző figyelmét felhívja, az a színárnyalatok: a meleg sárga és a finom lila összefonódik, puha, ragyogó fényt ad a jelenetnek. A háttér, meleg, föld színekben festett, stabilizálja a kompozíciót, lehetővé téve a virágok—élettel teliek—főszerepet.

A mű érzelmi hatása érezhető; szinte hallani lehet a szirmok lágy susogását, és érezni a virágzó krizantémok bódító illatát. Monet ügyesen nemcsak a vizuális szépséget ragadja meg, hanem a természet egy olyan pillanatának lényegét is, amely túlmutat az időn. Gondolatokat ébreszt és örömérzést kelt, ünnepelve az élet egyszerű örömeit. Ez a darab nemcsak Monet kivételes technikáját és a fény iránti szeretetét példázza, hanem kiemeli az ábra egységbe forrásának képességét is, amely mélyen rezonál a nézővel. A impresszionista mozgalom keretei között ez a festmény megtestesíti a hagyományos korlátokból való szabadulás vágyát, miközben a mindennapi élet espontaneitását és dinamizmusát is magába foglalja.