Ebben a vibráló csendéletben fényes narancsok halmazi kapja meg a középpontot, gazdag, meleg árnyalataik ragyognak a hideg kéken és a lágy fehéren. A gyümölcsök, kerekek és csábítóan, látszólag az élettel vibrálnak; minden egyes felületet egy játékos ecsetvonás jellemez, amely megidézi a felületi textúrát. A narancsokat ölelő levelek élénk zöld árnyalattal vannak festve, gyönyörű kontrasztot alkotva a mély narancsszínnel, frissességet hozzáadva. Úgy tűnik, hogy forognak és hintáznak, mozgást és dinamizmust adva a kompozíciónak. Az összes légkör felkéri a nézőt, hogy élvezze nemcsak a vizuális örömöt, hanem a napfényes gyümölcsös lényegét is, amely tele van az érett gyümölcsök édes illatával— egy szenzoros élmény, amely egyaránt nosztalgikus és örömteli.

A színválasztás itt lenyűgöző; Monet árnyékok keverésének képessége harmóniát teremt, amely a tekintetet a vásznon vonzza. A narancsok, szinte ragyogva, szinte tökéletesen kiegyensúlyozva vannak a háttér formáló hűvösebb árnyalatokkal, javasolva egy napfényes hangulatot, talán a nyári nap melegére utalva. Minden ecsetvonás, a laza és kifejező minőségével, megragadja a fény és árnyék múlandó természetét. Ez a darab, bár témájában egyszerű, bonyolult interakciót ölel fel a tonális és texturális elemek között, amely egy szünetet jelöl az élet színpadi mozgalmasságában. Ez egy intim pillantás a természet gazdagságára, amely a látványi szint fölé zeng, mély hálát kínálva mind a művész készsége iránt, mind az egyszerű örömökben rejlő élet örömének.