Ebben a gyönyörű festményben a gazdag lila és élénk zöld színek forgószele ütközik, álomszerű tájat teremtve a vízililiomok és az agapantuszok között. A vastag impasto ecsetvonások rétegezése mozgásérzetet közvetít, meghívva a nézőt, hogy szinte érezze a víz alatti lágy fodrozódást. A virágok finom sziromlevelei a mélységekből emelkednek, néhány ragyogó sárga színben, a sötétebb háttérhez képest csillognak; vonzzák a figyelmed, majdnem bátorítanak, hogy belépj Monet nyugodt világába.

A kompozíció mesterien kiegyensúlyozott, magával ragadó átlós vonalat képez, amelyet az agapantusz magas szárai alkotnak, és a néző szemét keresztülvezeti a vásznon, vonzva a figyelmet a nyugodtan lebegő vízililiomokra lent. A színek – lila, zöld és egy csipetnyi sárga – harmonikusan keverednek, érzelmi rezgést keltve, amely a természet szépségéről és törékenységéről beszél. A nyugalom érzésével átszőtt darab nemcsak Monet impresszionista stílusát tükrözi, hanem megörökíti az időben egy múló pillanatot is, amely személyes reflexióra és a természettel való kapcsolatra invitál.