Ez a műalkotás a fény és árnyék éterikus játékával vonzó találkozót kínál. A színtér a Parlament Házait mutatja, amelyeket finom köd ölel körül, álomszerű atmoszférába merülve. Monet megragadja a légköri változás lényegét; az ikonikus építészet körvonalai a ködben bukkannak fel, formáikat az ébredező nap fénye lágyítja. Ahogy a tekinteted a vásznon barangol, a folyó felszínén csillogó reflexiók vonzzák a figyelmedet, az arany és ezüst árnyalatok olyanok, mint az éteri szellemek, táncolva. Olyan érzés, mintha Monet meghívna, hogy lélegezd be London levegőjét, amely tele van egy új nap ígéretével.

Ez a mű, tele impresszionizmus jellemzőivel, bemutatja Monet mesterséges technikáját a színek és fények rétegezésében, létrehozva mélységet és mozgást. A paletta itt meglepően finom, az enyhe kék és arany színeket részesítve előnyben, tökéletes harmónia, amely egyértelmű várakozást vált ki. A kompozíció, bár a realizmusban gyökerezik, utal az absztrakcióra, lebontva a látható formákat a szín és fény tiszta kifejezésévé. A darab érzelmi mélysége magáért beszél; nosztalgiával és az élet efemér természetével rezonál, megtestesítve azokat az illanó pillanatokat, amelyek egyszerre szépek és mulandók. Történelmileg ez a műalkotás az 19. század végére és a 20. század elejére helyez minket, nemcsak egy helyet, hanem egy egész korszakot is, a változás, az innováció és a hagyományokkal való művészi lázadás idejét.