Arany fényben fürödve ez a buja kert életélénkségét foglalja magában a természet szépségén keresztül. A dús zöld növényzet elterül a vásznon, virágzó növények robbanásaival - minden ecsetvonás kifejti a művész hatalmas szenvedélyét a természet világáért. A fűvel borított előtérből a robusztus fákig a kompozíció varázslatos egyensúlyt talál a forma és a szín között, emlékeztetve egy álomszerű paradicsomra. A playful, fűzfa-szerű fák mozgása vonzza a nézőt, invitálva őt, hogy lépjen be ebbe a zöld szentélybe.

Van Gogh jellegzetes impresszionista ecsetkezelése kiemeli minden textúrát, egyszerű lombozatot egy színfeli ünneppé alakítva. Gazdag smaragd zöldek uralkodnak, finom pasztell rózsaszín és fehér virágok kalandos betekintéseivel, amelyek finoman kidolgozva ünnepelnek a jelenetben. A légies háttér, a távoli kékekkel együtt mélységet ad, amely megidézi a nyugalmat és a nosztalgiát; úgy tűnik, mint egy pillanat, amelyet a csendben fogtak el, ahol a természet gyengéd suttogása a lélekhez beszél. Az intenzív kreatív időszakában készült, ez a mű nemcsak Van Gogh technikai zsenialitását mutatja, hanem az élvezet és a világ körüli összeköttetés iránti vágyát is.