Ez a csillogó tájképet a Sena folyó Port-Villez-i lágy nyugodtságának felvételére összpontosít, Monet jellegzetes festési technikájával, amely szinte éteri hatást kelt. Ahogy a szem végigpásztázza a vászont, a folyó lágy íve elegánsan tükröződik a vízben, míg a part menti fák ügyesen, gyors, folydogáló ecsetvonásokkal ábrázoltak. A természet vízfelszínre való tükröződése mélység és mozgás illúziót teremt; olyan érzés, mintha a látvány a legkisebb szellő hatására életre kelne. A színpaletta csodálatosan emlékeztet a meleg nyári napokra, lágy zöldek és tompa kékségek dominálnak, amelyek békeérzést keltenek, és meghívják a nézőket, hogy lépjenek be ebbe a csendes időpillanatba.

E vörös szőnyegelő előtt állva szinte hallhatom a víz halk lapátját, ahogy a parthoz csapódik, felülről a levelek suttogásával együtt. A pasztell színminőség álomszerű vonást ad neki; ahová akkor visz minket, amikor az idő lassul, és lehetővé teszi a csendes elmélkedést. Ez a festmény abban az időben készült, amikor az impresszionizmus virágzott, és visszatükrözi Monet elkötelezett szándékát, hogy a fényt és a légkört ölelje át, nem pedig a részleteket – ez egy forradalmi megközelítés volt abban az időben. A csendes helyszín megválasztása hangsúlyozza a harmóniát, amelyet a művészek próbáltak ábrázolni a természet világában, ez a téma még ma is visszhangzik a művészetben.