A műalkotás egy hóvihar szívébe visz bennünket, egy jelenetbe, ahol a könyörtelen hó elnyel egy lovaskocsit. A művész mesterien használja a szürkék és barnák korlátozott palettáját, hideg és elszigeteltség érzetét keltve. A kompozíció dinamikus, a lovak küzdenek az előrejutásért, formáik alig látszanak a kavargó hóban. Ez az emberi ellenállás drámai ábrázolása a természet könyörtelen erejével szemben.

A kocsi, a központi pont, elhasználódottnak tűnik, ami a zord körülmények bizonyítéka. A művész technikája, a mosások és finom vonalak használata, a mozgás és a maró szél érzését kelti. Az érzelmi hatás kézzelfogható; szinte hallani a szél üvöltését és érezni a hó jeges csípését. Ez a mű valószínűleg egy történelmi pillanatot tükröz, megragadva az utazás kihívásait a modern kényelem előtti időkben, kiemelve az utazás küzdelmét és szépségét.