A festmény egy nyugodt, de mégis élénk jelenetet ábrázol a francia vidékről, megragadva a 19. század végi élet szellemét. Bal oldalon egy sötét ruhába öltözött pár sétál lassan, jelenlétük élénk kontrasztot alkot a világos, levegős háttérrel. A szélmalom büszkén áll a háttérben, lapátjai elegánsan vágják a levegőt, míg élénk színek töltik meg az egész jelenetet energiával. Az impresszionista ecsetvonások mozgást közvetítenek, szinte életre keltve a figurákat, mintha mély beszélgetésbe bonyolódtak volna, talán olyan történeteket osztanak meg, amelyek a körülöttük fújó lágy szellővel lebegnek.

A előtérben egy kis lány húzza a babáját, ezzel összekapcsolva a jelenet éteri minőségét a gyermeki ártatlansággal – gyönyörű kontrasztot alkotva a felnőttekkel, mintha egy felnőtt élet hátterében egy régi játékot elevenítene meg. A lágy pasztell színek dominálta paletta egy nyugodt nap érzetét kelti a Montmartre festői, de forgalmas környékében. Van Gogh érzelmi visszhangját történelmi háttérrel fuzionálva; az életének ez a szakasza egy fontos fordulópontot jelöl, amikor a környezetük által formált emberi élmények lényegét ragadja meg, megszilárdítva a művészet történetében betöltött szerepét, ahol a hétköznapit megünneplik.