Ez a festmény egy békés folyóparti falut ábrázol, ahol a nyugodt folyó visszatükrözi a tiszta égbolt lágy fényét. A kompozíció a zöldellő előteret követve vezeti a tekintetet a folyó mentén a meleg terrakotta tetős, világos falú házakhoz. Egyedülálló alak ül csendben a stégen, emberi elemet adva a békés hangulathoz. A folyó közepén egy kis sziget magas, zöld fákkal, melyek függőleges tükörképei lágyan hullámzanak a víz felszínén. A művész finom pontillista technikát alkalmaz, apró színes pontokat rétegezve, amelyek távolról élénk, mégis harmonikus kékk, zöld és meleg neutrális árnyalatokat alkotnak. Szinte hallani a víz lágy csobogását, és érezni a szelíd szellőt. 1886-ban készült, és a posztimpresszionizmus pontillizmusának mesterműve, amely az alkotók világosság- és színkutatási szenvedélyét tükrözi.