Paul Sandby

Paul Sandby RA (1731–1809) a brit művészettörténet egyik kulcsfigurája, akit „a modern akvarell tájképfestészet atyjaként” és az akvatinta nyomtatási technika úttörőjeként ünnepelnek. Az 1731-ben Nottinghamben született és ugyanabban az évben megkeresztelt Sandby korai művészi hajlamait valószínűleg bátyja, Thomas Sandby táplálta, aki később neves építész lett. 1745-ben, jelentős politikai felfordulások küszöbén Paul Londonba költözött, ahol Thomas segített neki állást szerezni a Tower katonai rajzoló osztályán. Ez a korai találkozás a térképészettel és a precíz rajzolással mélyen meghatározta aprólékos művészi megközelítését.

A jakobita felkelést követően, 1745-ben Sandbyt kinevezték a skót felföldi katonai felmérés vezető rajzolójává, ezt a szerepet 1747 és 1752 között töltötte be. Ez az időszak, amelyet főként Edinburgh-ben töltött, meghatározó volt számára. Új hidak, erődítmények és részletes térképek terveinek elkészítésével megbízva Sandby egyidejűleg elmerült a skót tájban. Számos akvarell tájképet és vázlatot készített, amelyek dokumentálták a változó terepet, a helyi életet és a jelentős eseményeket, például a hamisító John Young kivégzésének megrendítő ábrázolását. Ezekben az években kezdett kísérletezni a rézkarccal is, megalapozva későbbi nyomdai újításait. A skót lényeg megragadása iránti elkötelezettsége nyilvánvaló volt, hiszen köztudottan magánál tartotta a „Theatrum Scotiae” egy példányát inspirációként.

1752 körül Sandby elhagyta az Ordnance Survey-t, és csatlakozott bátyjához, Thomashoz, akit a Windsori Nagy Park helyettes vadőrévé neveztek ki. Itt Paul segített Thomasnak építészeti projektekben, beleértve a Virginia Water kialakítását, és kiterjedt rajzsorozatot készített a Windsori kastélyról és környékéről, amelyek közül sokat Sir Joseph Banks szerzett meg. A „valódi természet utáni látképek” megjelenítésében való jártassága olyan kortársak dicséretét vívta ki, mint Thomas Gainsborough. Sandby művészi terméke tovább bővült; számos rézkarcot készített, köztük a népszerű „London kiáltásai” (1760) sorozatot, és figyelemre méltó módon William Hogarthot szatirizáló karikatúrák sorozatát. 1757-ben feleségül vette Anne Stogdent, és 1760-ra a pár Londonban telepedett le.

Sandby hírneve nőtt, és aktív résztvevője lett London virágzó művészeti életének. 1760-ban hozzájárult a Művészek Társaságának első kiállításához, 1765-ben pedig egyik igazgatója lett. Karrierjének mérföldköve volt 1768, amikor III. György király jelölésével a Királyi Művészeti Akadémia 28 alapító tagjának egyike lett. Ugyanebben az évben kinevezték a woolwichi Királyi Katonai Akadémia vezető rajztanárává, ezt a tekintélyes pozíciót több mint harminc évig, 1799-ig töltötte be. A Királyi Akadémia iránti elkötelezettsége rendíthetetlen volt; gyakran szolgált tanácsában, és 1769-től haláláig szinte évente kiállította műveit, bemutatva fejlődő mesterségbeli tudását.

Jelentős hozzájárulás volt a nyomdászathoz Sandby úttörő munkája az akvatintával. Bár nem ő volt a feltalálója, 1773 körül Peter Perez Burdettől tanulta meg az eljárást, és döntően továbbfejlesztette a spirituszos alapozási technika bevezetésével, amely festőibb tónushatásokat tett lehetővé. Az eljárást „akvatintának” nevezte el, azzal a szándékkal, hogy akvarellek hű reprodukciójára használja, ezáltal a topográfiai művészetet szélesebb közönség számára hozzáférhetőbbé téve, és lehetővé téve a brit színes táblás könyvek aranykorát. Sandby termékeny utazó volt, kiterjedt utazásokat tett Nagy-Britanniában és Írországban, hogy tájakat, ősi műemlékeket és főúri házakat vázoljon fel. Walesi útjai, különösen Sir Joseph Banks-szel 1773-ban, walesi látképek befolyásos kiadványait eredményezték, tovább népszerűsítve a festői tájat.

Paul Sandby öröksége sokrétű. Mélyen befolyásolta a brit akvarelliskola fejlődését, nemcsak kiterjedt életművén keresztül, hanem megbecsült rajztanárként is, aki olyan tanítványokat oktatott, mint Sarolta királyné és a királyi hercegek. Akvarelljeit tisztaságuk, részletes megfigyelésük, valamint a fény és a légkör ügyes ábrázolása jellemezte, gyakran festői bájjal ragadva meg a topográfiai pontosságot. Míg egyes kritikusok túl szó szerintinek találták stílusát, ez részben annak a pénzügyi szükségletnek volt a következménye, hogy eladható műveket készítsen, mivel nem gazdag családból származott. Sikerei ellenére későbbi éveiben a Királyi Akadémia nyugdíjára támaszkodott. Paul Sandby 1809. november 7-én halt meg Paddingtonban, Londonban. Bár néha háttérbe szorítják azok a művészek, akiket befolyásolt, mint például J.M.W. Turner, az akvarellfestészethez és az akvatinta nyomtatáshoz való alapvető hozzájárulása biztosítja helyét a brit művészet átalakító alakjaként.