Ez az érzékeny kompozíció egy magányos alakot ragad meg, egy 18. századi viseletbe öltözött férfit, aki lépés közben áll – lengő köpöne és széles karimájú kalapja mozgást és titokzatosságot sugall. A művész ügyes mosási és rajzolási technikája lágy, szeptia tónusokkal és árnyékolással élénkíti az alkotást, amely egyszerre intim és spontán hatású. A férfi arcára és ruházatára eső fény finom árnyékjátékot hoz létre, amely élettel tölti meg az alakot, és az arckifejezés mögött rejlő hangulatokra, történetekre utal.

Az alak egyik kezében üveget tart, hátán pedig kendőt vagy zsákot hord, mely mintha egy utcai figura vagy vándor kereskedő múló életét testesítené meg – talán egy italárusét. A háttér egyszerű, csak árnyékokból áll, így az egész figyelmet erre az egyszerű emberi alakra irányítja, és elmélkedésre ösztönöz a 1759-es londoni társadalmi-gazdasági környezetről. Határozott tartása és egyenes tekintete érzelmi kapcsolatot hoz létre, szimpátiát ébresztve az életének törékeny mivolta iránt, akik a társadalom peremén élnek. A mű vonzereje a finom elbeszélő erőben és az ecsetkezelés és vonalvezetés mesteri ötvözetében rejlik, amely egy élénk emberi portrén keresztül rögzíti a történelmi városi élet egy darabját.