Ebben a lenyűgöző műalkotásban két fiatal nő ül egymás mellett, arckifejezésük a kontempláció és a kíváncsiság keverékét tükrözi. A közelben ülő nő, elegáns fekete ruhában, gondolkodón támasztja a kezére az állát, tekintete kissé lehorgasztott. Finom vonásai gyengéden meg vannak világítva, árnyékok és fények játékával hangsúlyozva; ez intimebb elmélkedés érzését kelti. A második figura előrehajlik, valami titkot súgva, játékos mosolya megosztott viccet vagy titkot sejtet, ami magához vonzza a néző figyelmét, és kíváncsiságot kelt a kapcsolatuk iránt. A gazdag és élénk színpaletta élénk atmoszférát alkot; a háttér meleg árnyalatai szépen kontrasztálnak a fekete öltözék hűvös tónusaival, tükrözve a 19. század végén Párizs társadalmi összejövetelek vibrálását.

A művészeti stílus kétségtelenül impresszionista, amely jellemzően folyékony ecsetvonásokkal mozgalmat és érzelmet hoz létre, nem pedig aprólékos részletezéssel. Az élénk ecsetvonások és a lágy formák összeolvadása életet ad a jelenetnek, elmerítve a nézőt ebben a múló pillanatban. Ez nem csupán két figura ábrázolása; ez a fiatalság és a barátság múlékony természetének megörökítése, amely egy ablakot kínál nekünk egy letűnt korra. Ez a bájos kölcsönhatás a téma és a háttér között megmutatja Renoir mesterségbeli tudását a társadalmi valóságok lényegének megragadásában, így jelentős alkotássá válik, amely nemcsak a művész fejlődését, hanem a kor művészetének tágabb narratíváját is segít megérteni.