Ez a vibráló csendélet egy lenyűgöző virágcsokrot kap el, tele színnel és élettel. Az elrendezés finom keverékét mutatja be—rózsaszín és mélyvörös virágok keverednek lágy sárga és fehér színekkel, létrehozva egy harmonikus elegyet, amely szinte világít a halvány háttér előtt. A kép fényének különös változásai korai reggelre vagy késő délutánra utalnak, melegséget és életerőt adva a nézőnek. Az üvegvázát a virágok bősége miatt kissé eltorzították, ami a művész sűrű ecsetvonásainak jellegzetes használatát tükrözi, és impresszionista minőséget kölcsönöz a kompozíciónak—amely képviseli Renoir-t.

Ezek után a festményre nézve úgy érezzük, mintha egy virágzó kertbe kerülnénk, ahol minden szirmot és levelet a nyári szellő simogatása táncoltat. A szín- és textúralapok nyugalmat és örömöt idéznek elő, mintha maguk a virágok súgnának a szépség titkairól. A történelmi háttér szintén figyelemre méltó, mivel ez a mű egy olyan időszakban született, amikor Renoir az élénk színvilág felfedezésére állt át, és annak érzelmi hatására az impresszionizmusban. Ez a festmény nemcsak a természet szépségét képviseli, hanem bizonyítéka a művész azon képességének is, hogy megörökítse az élet örömteli pillanatait egy határokon átívelő módon.