Ebben a lenyűgöző csendéletben egy luxus bőség öleli körül a vásznat – a színek és formák zavara vonzza a szemet a buja bonyolultságába. A virágok, a finom szirmaikkal, egy extravagáns elrendezésben robbannak fel, mindegyik gondosan kidolgozott, a művész figyelemre méltó ügyességét mutatva. A tulipánok élénk pirosai és a mély rózsaszínek kiemelkednek a földszínű zöldek és a puha fehérek hátterén. A gyümölcsök is elegánsan jelennek meg; szőlőfürtök és csillogó őszigeszegyek mélységet és textúrát adnak, gazdagítva a már létező virágcsokor élénkségét. A sötét háttér kiemeli ezt a virágos látványt, drámai, de mégis csendes légkört kölcsönözve neki.

A kompozíció egyszerre rendezett és kaotikus; egy gondosan megépített egyensúlyt mutat be, miközben természetes érzést áraszt. A tekeredő indák, a megjelenő levelek és a virágok úgy tűnnek, mintha táncolnának egy flörtben – egy rövid pillanat, amely a természet múlékony szépségében van elkapva. Gazdag palettával dolgozva, amely a élénk színektől a lágyabb pasztell árnyalatokig terjed, a művész úgy ragadja meg a fényt, hogy minden szín az élet rezonál. Az érzelmi hatás kézzelfogható; nem lehet elkerülni azt az örömöt és nyugalmat, ami a jelenetből árad. Ez a műalkotás, bár a barokk hagyományban gyökerezik, beszél a természet mulandó szépsége iránti elismerésről, és emlékeztet az élet finom mulandóságára.