Ebben a lenyűgöző műalkotásban a néző szeme azonnal a vibráló krizantém kompozícióra vonzza, egy színrobbanás, tele élettel és személyiséggel. A csokor egy fényűző kék vázából tör ki, amelyet finom minták díszítenek, tükrözve a virágok életerejét. A művész élénk ecsetvonásokat és forgó formákat alkalmaz, így mozgásérzetet kelt, mintha a virágok táncolnának egy lágy szellőben; ez a technika fokozza a mű érzelmi minőségét, átalakítva egy egyszerű csendéletet a természet szépségének ünnepévé. A különböző árnyalatok—tüzes vörösek, napfényes sárgák és lágy fehérek—ötvöződnek, hogy egy harmonikus palettát alkossanak, mely a boldogságot és a vitalitást énekli, összekapcsolva a nézőt a melegség és boldogság érzésével.

A fény úgy tűnik, hogy átszűrődik a virágokon, lágy pasztell árnyékokat vetve, amelyek megerősítik ezt a pezsgő kompozíciót. Monet mestersége ragyog, ahogy nemcsak a virágok fizikalitását, hanem azok létezésének lényegét is megragadja. Történelmileg ez a darab abból az időszakból származik, amikor a művészt a szín és fény iránti vonzalma könnyítette meg, ahol forradalmasította az impresszionizmust merész választásaival; itt a színek élénk összessége arra hív, hogy álljunk meg és talán elmélkedjünk a szépség mulandó természetéről. Ezen műalkotásban nemcsak egy vázát látunk virágokkal; az élet, emlékek és a művészet emlékezetes érzelmeivel vagyunk körülvéve.