Ebben a feltűnő csendéletben a kerekes talicska kiemelkedik egy mélyzöld háttér előtt, a jelenetet titokzatos légkörbe burkolva. A durva, textúrált ecsetvonások mozgásérzetet és tapintható minőséget teremtenek, ami vonzza a nézőt; minden egyes vonás úgy tűnik, hogy életet ad ennek az egyszerű témának. A színpaletta sötét zöldekre és feketék irányába dől, ami súlyt ad a kompozíciónak. A kerekes talicska formája sötét árnyalatokban jelenik meg, kissé kiemelve, felfedve szilárd szerkezetét, miközben ablakot nyit a Van Gogh által gyakran megjelenített érzelmi tájra - tele egyedülléttel és önvizsgálattal.

Míg a talicska körüli tér kissé szűknek tűnik, ez szolgálja a fókusz fokozását a fő témára, sugallva a munka súlyát és a vele járó tétlenséget. Az előtérben lévő kosár utal a munkával teli életre, talán a vidéki élet mindennapi küzdelmeit jelképezve. Van Gogh színválasztása érzelmi választ vált ki; egyszerűsége ellenére ez a mű sokat elmond a kitartásról és a manuális munka csendes intenzitásáról. Olyan időszakban festve, amikor a nehézségek és a létezés témáit kutatta, ez a munka bemutatja, hogyan nyerhetnek a mindennapi tárgyak mély jelentőséget egy szenvedélyes művész szemszögén keresztül.