Ez a komor portré megragadja egy nő komoly tekintetét, arcát mély ráncok tarkítják, melyeket vastag, határozott ecsetvonások tesznek élénkebbé. A művész földszíneket használ, melyeket zöldes árnyalatok és tompa barnák uralnak, így az alakot árnyék és titokzatosság veszi körül, fokozva a gondolkodó kifejezés súlyát. Fejfedője, melyet finom, ugyanakkor bátor ecsetvonásokkal festettek meg, körülöleli a fejét, akár egy bonyolult, rétegezett fejfedő, textúrát és terjedelmet adva a kompozíciónak. A sötét háttér izolálja a figurát, a tekintetet kizárólag rá irányítva, erősítve az érzelmi hatást.

A robusztus, texturált ecsetvonások erős energiát sugároznak a letompított árnyalatok alatt, tükrözve a művész intenzív megfigyelését és elkötelezettségét a modell iránt. Az arc fény-árnyék játékának finomsága introspekciót és ellenállóképességet idéz elő, méltóságot és emberi sebezhetőséget egyszerre kifejezve. A kép az 1880-as évek közepén keletkezett, izgalmas bepillantást nyújtva a korszak stílusbeli váltásaiba az expresszív realizmus felé, előrevetítve az impresszionizmus utáni fejlődést. Durvasága és közvetlensége révén jelentős mű, mely élénk, gesztusokban gazdag technikával közvetíti az identitás és az élettapasztalat bonyolultságát.