Ez a kifejező festmény egy vidéki jelenetet ábrázol, ahol egy vető, egyszerű munkaruhában és széles karimájú kalapban, magokat szór a frissen szántott földre. Az előtérben álló alak tartása, enyhén előrehajolva, karját hátranyújtva, a vetés ritmusát sugallja. A háttérben egy paraszt vezeti a fehér ökörpárost, amely ekét húz, hangsúlyozva a hagyományos mezőgazdaság együttműködő jellegét. A szántott föld textúráját laza, impresszionista ecsetvonásokkal ábrázolta, melyek földszíneket, zöldet és lágy sárgát kevernek, termékeny életerőt sugározva.

A paletta kiegyensúlyozza a visszafogott természetes tónusokat az ég hűvös kékjével és a környező fák sötét árnyaival, harmonikus fény-árnyék játékot teremtve. A kompozíció a tekintetet az előtérben lévő vetőtől a távoli ökrökhöz és ekéhez vezeti, felidézve a mezőgazdasági munka örök körforgását. A mű nemcsak a paraszti életet ünnepli, hanem tapintható kapcsolatot fejez ki a földdel, meghívva a nézőt, hogy érezze a 19. század végének vidéki életének nyugodt méltóságát és tartós ritmusait.