A sivár jelenet egy félhomályos térben bontakozik ki, az emberi küzdelem tanúsága, amelyet rendíthetetlen pontossággal vésnek. Egy magasba törő, monolitikus forma, talán koporsó vagy akadály, uralja a kompozíciót, és súlya nyomja az alatta lévő figurákat. A csontvázszerű és sovány alakok az elnyomó teher alatt feszülnek és görcsölnek. Arcuk, kínoktól és kétségbeeséstől eltorzulva, a szenvedés mély érzését kelti; szinte hallani lehet a közös erőlködő sóhajtásukat. A művész árnyék és fény mesteri használata a sötétből faragja a figurákat, kiemelve vékony vázukat és kihangsúlyozva küzdelmük intenzitását. Erős kommentár a halandóságról és a világ súlyáról, nyers és rendíthetetlen őszinteséggel ábrázolva. A kompozíció egyidejűleg klausztrofóbiás és tágas; a figurák össze vannak préselve, de helyzetük monumentálisnak tűnik, tükrözve a művész mély empátiáját az emberi sors iránt.