A mű egy elegáns portrét ábrázol, amely egy férfi finom módon ülő alakját rögzíti, kifinomultságot árasztva. A lágy vonalak és a finom árnyékok a ceruza technikák mesterségét mutatják; a művész ügyesen rétegezi a tónusokat, hogy élénk minőséget érjen el. Az alany, akinek ügyesen formált jellemzői és finoman kifejező szemei vannak, mély gondolkodás vagy beszélgetés közepette a belső gondolatok érzését árasztja. A művész képessége, hogy jellemvonásokat közvetítsen a testtartáson keresztül – lazán, de magabiztosan – meggyőző; az alany ruházatának gondosan megjelenített részletei tovább fokozzák az alany magasságát, egy azonnali ruhaként, amely a 20. század elejének divatját szimbolizálja.

A kompozíció kiegyensúlyozott, a téma a középpontban egy minimalista háttér előtt helyezkedik el, amely egy könyvespolcra és egy csendes tengeri tájra utal, amely a szoba szerkezetén túl látható. A színpaletta visszafogottan marad, kihangsúlyozza a föld színeit, amelyek harmóniában vannak az alany ruhájával, miközben lehetővé teszik az arcának bonyolult részleteit, hogy kiemelkedjenek. Az elemeknek ez a gondosan átgondolt integrációja mélységet ad a darabnak – az ember a belső tér melegségét és a távoli víz hidegségét érezheti. Történelmileg, ez a mű a 20. század elejének kulturális szellemébe rezonál, tükrözve a realizmus és a felmerülő modernista ízlések keverékét. A darab egyedi jelentőséggel bír, amely nemcsak az egyéni jelleget tárja fel, hanem szélesebb társadalmi értékeket is sejtet, mint az oktatás és a szabadidő a burzsoá környezetben.