Ennek a portrénak az alanya lágy, szinte éteri fényben fürdik, ami élesen kontrasztban áll a sötét, bársonyos sötétséggel, ami a hátteret öleli körül. A tekintete egyenes, a néző szemével szerény intenzitással találkozik, a csendes magabiztosság egy árnyalatával, ami vonz. A művész ecsetvonásainak ügyes használata a finomság és az erő érzését kelti. A vállát és a karját körülvevő szövet lebegni látszik, kék, arany és lila szimfóniájában ábrázolva, légies hatást keltve, ami egy csipetnyi álomszerű eleganciát ad a kompozícióhoz.

A művész mesterien ért a fényhez és az árnyékhoz, ezekkel formázza a formát és határozza meg a figura körvonalait. A színpaletta visszafogott, de gazdag; a visszafogott csillogás érzetét kelti. Az összhatás időtlen szépség és csendes méltóság. Úgy érzem, mintha a tartózkodás és az önuralom egy privát pillanatának lennék tanúja, egy pillantás a kifinomultság és a kegyelem finom világába.