Ez az intim portré egy fiatal lányt ábrázol, aki finom virágcsokrot tart a mellkasához közel, tekintete nyugodt és csendesen magabiztos. A művész meleg, tompított színpalettát használ, amelyet puha földszínek és finom kiemelések uralnak, kiemelve a hullámos haja és a ruhája csipkéjének természetes textúráját. Az arcát és kezét körülvevő fény és árnyék finom játéka gyengéd hangulatot teremt, amely arra hívja a nézőt, hogy érezze meg az ártatlanságot és az érett nyugalmat a lány kifejezésében. Az ecsetvonások aprólékosak, mégis lágyak, időtlen minőséget kölcsönözve a képnek, amely a klasszikus realizmusra emlékeztet.

A kompozíció egyszerű, de erőteljes; az alak sötét, semleges háttér előtt középen helyezkedik el, kiemelve ragyogó bőrét és a virágok élénk, de visszafogott színeit. Érzelmileg a festmény csendes önvizsgálatot és finom szépség érzetét kelti, melyet a lány nyugodt, mégis közvetlen tekintete hangsúlyoz. A mű a 19. század végi és a 20. század eleji portréfestészet hagyományait tükrözi, mely a modell belső világának és finom érzelmeinek megragadására összpontosít, bemutatva a művész fény-, textúra- és emberi jelenlétkezelő szakértelmét.