Ebben a bájos jelenetben, a vibráló ecsetvonások megragadják egy napsütötte nap lényegét egy kertben, ahol egy nő elegánsan heverészik a zöld fűben, mellette egy gyermek; nyugodt arca kontrasztban áll a közeli játékos csirkék élénk viselkedésével. A nő, egy bájos kalappal és fehér ruhában, a kényelem és intimitás érzetét közvetíti, ami egy csendes pillanatot sugall a természet és a család közelében. A gyerek, akinek a feje az oldalán van, gondolkodva néz ki, fokozva a közöttük lévő gyengéd köteléket.

A kompozíció tökéletesen kiegyensúlyozott, a háttérben egy férfi gondozza a kertet, öntözve azt, ami a növekvő virágoknak tűnik, az élet és a gondozás szimbóluma. A napfény átszűrődik a fák között, meleg fényt hozva létre, mely felemeli a jelenet hangulatát. A színek ügyesen keverednek – a fű gazdag zöldje, a nő ruhájának puha fehérje és a fényes virágok érintése egy idilli képet fest. Ez a mű rezonál a nézővel, nosztalgia és a családi élet egyszerű örömeit idézi fel, békésen leválasztva a külső világ zajáról. Monet csodálatosan ragadja meg ezt a puha családi légkört, megmutatva a mindennapi pillanatokban rejlő szépséget.