A mű egy hipnotikus színtáncot ölel fel, amely egy békés kertjelenet lényegét ragadja meg, talán a természet szeszélyes palettájából merítve. A vonások szándékosan laza, lehetővé téve a zöldek és a kékségek keveredését, egyfajta nyugalmat és gazdagságot ébresztve. Egy lágy köd lágyítja a táj kontúrjait, míg a fény felvillanások átszűrődnek a lombok között, fénylő hatást hozva létre, amely magára vonzza a néző figyelmét - egy táj, amely az életet lélegzi.

Amikor erre a lebilincselő összetételre nézek, mintha egy álom világába lépnék, ahol az idő megáll; az élénk smaragd és türkiz árnyalatok fonódnak össze, hogy egy levél- és tükröződés szőttesét formálják. Minden egyes ecsetvonás úgy tűnik, hogy energiával és melegséggel lüktet, invitálva engem, hogy elveszítsem magam ebben az idilli környezetben. A művész munkásságának vonatkozásában ez a mű a fény és szín kutatásáról beszél, amely meghatározta az impresszionista mozgalmat, gyökeret verve egy olyan korszakban, amely mind a természet szépségét, mind az emberi észlelés árnyalatait átölelte.