Claude Joseph Vernet cover
Claude Joseph Vernet

Claude Joseph Vernet

FR

67

Műalkotások

1714 - 1789

Életút

Művész életrajza

24 days ago

Claude-Joseph Vernet, aki 1714. augusztus 14-én született Avignonban, kimagasló francia festő volt, akinek drámai tengeri és békés tájképei megragadták a 18. századi Európa képzeletét. Művészi útja apja, Antoine Vernet, egy képzett díszítőfestő irányítása alatt kezdődött. Tizennégy éves korára a fiatal Claude már apja munkájának jelentős részeiben segédkezett. Ambíciói azonban túlmutattak a hintók díszítésén, ami arra késztette, hogy 1734-ben elhagyja Avignont és Rómába menjen. Utazása során szerzett tengeri élményei, különösen a Marseille melletti bálnák látványa és a Civitavecchiába vezető út, mélyen befolyásolták művészi irányultságát, és életre szóló szenvedélyt ébresztettek benne a tengeri témák iránt.

Rómába érkezésekor Vernet elmerült a város vibráló művészeti közegében. Tengeri és tájképfestő mestereket keresett, és Bernardino Fergioni, a bálnafestészet specialistája, valamint Adrien Manglard, egy neves tengeri tájképfestő műhelyébe lépett. Mind Manglard, mind Fergioni döntő szerepet játszott Vernet bevezetésében a tengerfestészet rejtelmeibe. Rómában töltött két évtizede (1734-1753) alatt Vernet szorgalmasan tanulmányozta korábbi mesterek, például Claude Lorrain műveit, akinek ragyogó és atmoszférikus kvalitásai mélyen rezonáltak benne, valamint Salvator Rosa műveit, aki drámai és festői jeleneteiről ismert. Valószínűleg találkozott és hatással volt rá Giovanni Paolo Panini, egy kortárs római topográfiai festő is. Ez az időszak formáló volt, lehetővé téve Vernet számára, hogy olyan stílust alakítson ki, amely ötvözte a természet aprólékos megfigyelését egy konvencionális, mégis kifinomult tervezési érzékenységgel. Tengeri kikötőket, viharokat, csendeket és holdfényes jeleneteket ábrázoló képei jelentős népszerűséget szereztek neki, különösen a Grand Tour-t végző angol arisztokraták körében. 1745-ben feleségül vett egy angol nőt, Virginia Parkert, akivel Rómában ismerkedett meg.

Vernet jellegzetes stílusát az jellemezte, hogy képes volt szokatlan festői ügyességgel visszaadni az atmoszférikus hatásokat. Mesterien integrálta az emberi alakokat tájképeibe, így azok a kompozíció szerves részévé váltak, nem pedig csupán kiegészítőkké. Bár munkái természeti témákból merítettek, megőrizték dekoratív jellegüket, elkerülve a nyílt szentimentalizmust vagy érzelgősséget. Híresen kijelentette: „Mások talán jobban tudják, hogyan kell festeni az eget, a földet, az óceánt; senki sem tudja nálam jobban, hogyan kell képet festeni.” Stílusa viszonylag következetes maradt egész pályafutása során, gyakran ötvözve a Claude Lorrain-i harmóniaérzést a fény és az időjárás árnyalatainak éles megfigyelésével. A legenda szerint még azt is elrendelte, hogy viharban kössék egy hajó árbocához, hogy teljes mértékben átélhesse annak dühét – ez bizonyítja elkötelezettségét a természet nyers erejének megragadása iránt.

1753-ban Vernet-t királyi parancsra visszahívták Párizsba. XV. Lajos király megbízta őt egy monumentális sorozat festésével, amely Franciaország tengeri kikötőit ábrázolja. Ez a tekintélyes projekt, amelyet „Franciaország kikötői” néven ismernek, megszilárdította hírnevét, és máig leghíresebb eredménye. 1754 és 1765 között tizenötöt készített el a tervezett huszonnégy nagyméretű vászonból (amelyek ma a Louvre-ban és a Musée National de la Marine-ban találhatók). Ezek a művek a 18. századi francia tengeri élet figyelemre méltó dokumentumai, amelyek nyüzsgő kikötőket mutatnak be aprólékos részletességgel és atmoszférikus mélységgel. A „Rochefort kikötője” (1763) különösen dicsért „kristálytiszta és atmoszférikusan érzékeny ege” és a kikötői tevékenységek élénk ábrázolása miatt. Ebben az időszakban a Francia Királyi Akadémia tagja is lett, és rendszeresen kiállított. Olyan sorozatokat is készített, mint a „Négy napszak” (1757).

Élete során Vernet gyakran visszatért olasz témákhoz, amint azt későbbi művei, például a „Partra vetett bálna” is bizonyítják. A természeti hatások, különösen a víz és az ég fényének játékának éles megfigyelése, valamint a drámai időjárási viszonyok, például viharok és hajótörések közvetítésének képessége korának egyik vezető tájképfestőjévé tette, Hubert Robert mellett. Hatása más művészekre is kiterjedt, köztük Richard Wilsonra, akit állítólag tájképfestészetre ösztönzött. Hatalmas sikere ellenére egyes kritikusok szerint későbbi munkáiban a túltermelés miatt minőségromlás következett be. Vernet művészi örökségét fia, Antoine Charles Horace (Carle) Vernet és unokája, Horace Vernet vitte tovább, akik mindketten kiváló festők lettek. Claude-Joseph Vernet 1789. december 3-án halt meg a Louvre-ban lévő lakásában, gazdag életművet hagyva maga után, amelyet technikai ragyogása és megidéző ereje miatt mindmáig csodálnak.

Elemek oldalanként:
Egy öböl Napoli közelében, egy kastéllyal és halászokkal
Avignon látképe a Rhône folyó jobb partjáról
Tengerparti kilátás szivárvány, halászok és parasztok egy bejáraton, egy hajóépítési udvar mögött
Tengerparti nézet ívszínnel, halászok és parasztok egy öbölben, egy hajógyár a távolban
Mediterrán Kikötő Naplementével a Művésszel
Angyali Vár és Szent Péter Rómában
A pozillipoi barlang bejáratának látványa
Egy kikötőbe való belépés egy ágyútűző hajóval