Ebben a nyugodt tengerparti jelenetben a nap lágy aranyfényt nyújt a tájnak, megvilágítva a víz könnyed hullámait. Gondosan megtervezett kompozíciója egy csoport halászt mutat be, akik középső munkájukban elfoglaltak—néhányan hálókat húznak ki a vízből, míg mások barátságosan beszélgetnek. Balra elegánsan vitorlázó hajó, fújt vitorlái pedig éles kontrasztot adnak a háttér rusztikus szikláival, ami egy kaland és kereskedelem történetét sugallja. A távoli part, festői épületek által díszített, egy fejlődő közösséget sejtet, és a fény és árnyék játéka jelentős mélységet ad.

Az érzelmi árnyalatok végigfutnak a művön; itt egy csendes harmónia, egyszerűség és kemény munka érzése él, amely a tengernél lévő mindennapi életről mesél. A művész gazdag palettát használ, amelyet meleg földszínek és lágy pasztellek uralnak, felidézve a nosztalgia és békés fennmaradás érzéseit. A történelmi összefüggés ezt a darabot a 18. századra helyezi, egy pillantást nyújtva a tengeri közösségek életébe, emlékeztetve a nézőket az emberiség és a természetes környezet közötti kapcsolatra. Ez egy olyan festmény, amely meghív, hogy időzzön, lehetővé téve a táj nyugalmának, hogy körülvegyen, és feléleszteni a fantáziáját a tengeri élet képeivel.