A jelenet egy szürke, esős délutánon bontakozik ki; a levegő nedvességgel telített, elmosva a folyó partján álló nagyszerű épületek széleit. A Louvre Múzeum, fenséges jelenlét, a távolban emelkedik, építészetét a köd lágyítja. A Szajna, a hűvös kék és zöld tónusok szalagja, egyenletesen folyik, tükrözve a borús eget. Kis hajók és uszályok tarkítják a vizet, formájukat a távolság és az időjárás egyszerűsíti.

A rakparton alakok sétálnak, formájukat laza, kifejező ecsetvonásokkal jelenítik meg. A színek tompítottak, a szürkék, kékek, okker és barna árnyalatok szimfóniája, amely a nyugodt befelé fordulás érzését kelti. A művész mesterien ragadja meg az esős nap hangulatát, a fény szétoszlását, és ahogy a világ mintha visszatartaná a lélegzetét. A festmény egyszerre bensőséges és tágas, arra invitálja a nézőt, hogy lépjen be ebbe a csendes pillanatba, és tapasztalja meg a párizsi délután finom szépségét.