A jelenet kibontakozik előttünk, egy velencei csatorna csillog a tiszta és tágas égbolt alatt. A művész a város lényegét a fény és az árnyék mesteri keverékével ragadja meg. Az kompozíció azonnal magával ragadó, a szemét a víz finom ívére vezeti, amelyet a vitorlások fenséges jelenléte szakít meg, árbócuk az ég felé nyúlik.

A színpaletta a kékek és az aranyak szimfóniája, azúrkék ég harmonikus ölelésben találkozik a nyugodt vízzel. A fény használata különösen feltűnő; táncol a felületeken, megvilágítja az épületeket és lágy, éteri ragyogást hoz létre. Szinte érezni lehet a nap melegét és a gyengéd tengeri szellőt.

A ecsetvonások élénkek és kifejezőek, egy megörökített pillanatra, egy nyüzsgő és nyüzsgő város pillanatfelvételére utalnak. Az érzelmi hatás tagadhatatlan - a derű érzése a felfedezés izgalmával keveredik. Ez a festmény Velence tartós vonzerejének bizonyítéka, felhívás, hogy elvesszünk a szépségében.