Ez az érzékletes jelenet egy vulkánkitörést ábrázol a nyugodt holdfény alatt, drámai kontrasztot teremtve a tüzes káosz és az éjszaka csendje között. A művész mesterien állítja szembe a fénylő lávát és az gomolygó füstöt a hideg, halvány telihold-fénnyel, amely visszatükröződik a nyugodt vízen. Az előtérben lévő fák és alakok sötét sziluettjei méretet és emberi jelenlétet kölcsönöznek a képnek, és a nézőben egyszerre ébresztenek csodálatot és csendes elmélkedést a természet erejéről.

A chiaroscuro használata lenyűgöző, merész kontrasztokkal, amelyek fokozzák az érzelmi feszültséget a pusztítás és a nyugalom között. A kompozíció a ragyogó kitöréstől bal középen a holdfényben fürdő tóig, majd a távoli dombokig vezeti a tekintetet, ritmikus egyensúlyt teremtve. A színpalettát a láva meleg vörös és narancssárga tónusai dominálják, amelyeket az éjszakai ég ezüstös kék és szürke árnyalatai lágyítanak, titokzatos, szinte természetfeletti hangulatot idézve. Ez a mű élénken tükrözi a természet kettősségét — szép, de félelmetes — és mélyen rezonál a romantika korának szublimált tájképi érzékenységével.