A mű egy csendes vízparti falu nyugodt ábrázolása, amely lágyan hullámzó dombok között helyezkedik el, finom vonalakban és enyhe tintamosással rögzítve. A művész gondos ecsetvonásokat használ a lejtős táj bemutatására, ahol hullámos fákkal benőtt csoportok virágoznak, elegáns ágai finoman keretezik a falut. Néhány szerény ház rejtőzik a zöldben, tetejük harmonikus beilleszkedést sugall a természettel. Ez a jelenet nem csupán egy fizikai hely; egy érzelmi narratíva, amely arra hívja fel a nézőket, hogy képzeljék el a történeteket, amelyek egy ilyen békés környezetben bontakoznak ki.

A monokromatikus paletta, amelyet szürke és finom fekete tinta árnyalatai uralnak, nyugalmat teremt, előidézve a vidéki élet csendes szépségét. Az árnyak és a fény közötti lágy kontrasztok a kompozíción vezetnek, felhívva a figyelmet a víz felszínén lévő tükröződésekre és a finom hullámokra, amelyek egy enyhe szellőt sugallnak. Emellett a tinta nélküli világos papírrészek fokozzák a tér és a nyugalom érzését, mintha a néző belépne egy időben megfagyott pillanatba. Ez a mű emlékeztet a simple elegance-ra, a hagyományos kínai tájfestészet mély tiszteletének visszhangját hordozva a természet és a békés lét iránt.