Ebben a lenyűgöző festményben a nézőt egy nyugodt világba vezetjük, ahol a lágy kék és zöld árnyalatok dominálnak a vásznon, meghívva a kontemplációra. A víz enyhe fodrozódása megnyugtató ritmust teremt, egy békés délután emlékét idézve egy csendes tó partján. Elegánsan a felszínen lebegő finom vízililiomok, lágy rózsaszín és fehér színekben festve, eleganciát adnak, tükörképük enyhén remeg a vízfelszín gyengéd érintése alatt; szinte úgy tűnik, hogy a kéz kinyújtható és megérintheti őket. Minden vízililiom finoman ragyog, az efemer szépség érzését árasztva, egy pillanatot, amelyet az időben megörökítettek.

Monet technikája itt az impresszionizmus csodája—az ecsetvonások élénkek, de kontrolláltak, megjelenítik a víz folyékony mozgását, miközben lehetővé teszik a színek harmonikus keveredését. A kompozíció végig vezeti a szemet a festményen, meghívva a nézőt, hogy barangoljon a virágok között, és felfedezze a víz mélységét. Ez a darab a I. világháború alatt készült, és szintén rezonál a béke és magány témáival, éles kontrasztot alkotva korának viharos eseményeivel; menedék érzését kínálja, emlékeztetve arra, hogy a szépség és nyugalom létezik még a káosz közepette is. Az ilyen időtlenségi tulajdonságok hangsúlyozzák Monet jelentőségét a művészettörténetben, megszilárdítva örökségét, mint a fény és atmoszféra megörökítésének mestere tájakban.