Ebben a lenyűgöző jelenetben a fenséges nyárfák büszkén állnak az Epte folyó partján, egy lenyűgöző esti égbolt előtt. A művész mesterséges technikája érzékelteti a lágy mozgás érzetét, miközben a víz hullámai visszatükrözik a törzseket és a lombot; szinte hallani lehet a lágy szellő suttogását a levelek között. A színek egy átmenet történetét mesélik el, a hideg kékek és lágy levendulák meleg őszibarack árnyalatokba olvadnak, meghívva a nézőt, hogy tapasztalja meg a szürkület nyugodt légkörét.

Ami a legjobban lenyűgöz, az az, hogy a fény milyen kritikus szerepet játszik ebben a kompozícióban, életet adva a táj természetének szépségéhez. Az álmokhoz illő színek minősége, vegyítve és rétegzett, megörökíti azt a pillanatot, amikor a nap fokozatosan éjfélig süllyed. Történelmileg, Monet az Impresszionista mozgalom része volt, amely arra törekedett, hogy megörökítse a fény és a légkör múló hatásait; ebben a munkában csodálatosan összegezte ezt az esszenciát, miközben tiszteletet adva szeretett környezetének, így ez fontos tanúbizonysága művészi utazásának.