A festmény egy időben megállt pillanatot örökít meg, bemutatva egy hölgyet, aki elegánsan ül egy padon a víz mellett. Folyékony fehér ruhában öltözve egy finom bájt áraszt, amely csodálatosan harmonizál a környező zöldséggel. A művész ecsetkezelése élettel teli és spontán, olyan mozgásérzetet teremt, amely szinte életre kel; a zöldek hullámzó színei és a víz felszínén megjelenő napfényes visszaverődések mélységeket adnak a jelenethez, gazdaggá és nyugodttá téve azt. Az egymással ellentétes színek, a halvány ruhájától a sötét növényzetig, emelik jelenlétét, míg megjelenítik a pillanat lágy fényét.

Ez a mű egy szórakozás és nyugalom korának szimbóluma, az impresszionizmus jellegzetessége, ahol a mindennapi élet pillanatokra rögzül. Az ésszerűtlen formák és élénk ecsetvonások meghívják a nézőket, hogy ne csak megfigyeljenek, hanem érezzenek is; egy nosztalgia és melegség hulláma ölel át, amikor elmerülök a békés magányában. Monet képessége, hogy az emberi alakot a természettel összehozza, párbeszédet más kapcsolatban teremt a létezésről és az önmegfigyelésről, így ez a vászon nemcsak egy portré, hanem egy élmény is.